by Puli

Ha már tegnap olyan szépen félbeszakított az öcsém... akkor most megint itt vagyok, persze egyelőre nem tudom miről fogok írni. De írok, mert jólesik :P Mi másért csináltam volna ezt a blogot?
A mai nap nagy része semmittevéssel telt, amit nem bánok, mert már csak 2 szabadnapom van a suliig, azt hiszem ezt ki is használom mostmár rendesen :)
Ma anyámmal elugrottunk a plázába, vásárolgattunk, sajna nekem most csak 2 karkötő meg egy nyaklánc jutott, meg persze 1 jegy holnap délutánra A Simpson családra, amit az öcsémmel meg a 19 éves uncsimmal fogok megnézni :D Jó lesz remélem, előzetes alapján röhögni fogunk rendesen :D

16 éves létemre most éppen az 1986-os B. Tóth László-féle Pop-Tari Top-ot hallgatom :)) Bevallom, szeretem a régi zenéket. Voltam is már B. Tóth László "koncin", a Hegyalja Fesztiválon ért ez a megtiszteltetés :D Mondjuk érdekes volt az aznapi rockkoncertek után, és egy Erős vs. Spigiboy buli után ilyen retro zenékre táncolni, de nagggyon jó volt :)

Vannak azért fura dolgaim még bőven, ez nem az egyetlen :D Elég egyedi egy csaj vagyok, az a kiismerhetetlen fajta. Ezt nemcsak azért mondom, mert ezt manapság divat mondani, hanem mert ez a nagy igazság :P És ezt már mondták egy jópáran. Semmi gond, legalább mindig tartogatok meglepetést másoknak (meg magamnak is néha).
Most nagyon összevisszaságban írok mindenféléről, remélem nem baj. Csak éppen ami eszembe jut, azt írom...

Most leginkább a zene jut eszembe. Meg a barátaim. Meg hogy péntek este van mindjárt, de ma nincs buli, csak nyugi.
Zene. Sok embernek ez az egyik legmeghatározóbb dolog az életében. És nemcsak azoknak, akik művelik, hanem sok ember a zene segítségével jut túl bizonyos problémákon, élethelyzeteken, korszakokon. Én is majdnem így vagyok vele. Körülbelül 6-8 hónapja meg se tudtam volna lenni zene nélkül. Akkor még egy elég válságos időszakon mentem keresztül, kicsit túlzásba is vittem a negativizmust/pesszimizmust. Nem kellett volna, de ma már rájöttem, hogy mit hogyan kell tennem, hogy boldog, nyugodt lehessek.
Sokfajta zenét szeretek. Régebben csak a rockzeneszerűségeket hallgattam meg, ma már ennél jóval nyitottabb vagyok. Ne mondja senki, hogy korcs a zenei ízlésem, mert igenis meg tudom különböztetni a jó zenét a rossztól, azért bármit mégse hallgatok meg. Persze a jó és rossz zene nagyon szubjektív fogalom, ezzel nem is nagyon lehet érvelni, mindenkinek más a jó. Van aki a komolyzenéért van oda, más nem tudja elképzelni az életét hard rock nélkül.
Én mostanában egy-két slágerzenére hajtottam rá, ami nem túl dicséretes. De hallgatok még mellette drum and bass-t, alternatívot, reggeat, raggat, breakbeatet, lightosabb meg erősebb rockzenéket, meg ínyencségeket is, mint pl. Gorillaz, Moby, The Beatles, LGT és hasonlók. Valószínűleg sok embernek furcsa így ez a felsorolás. Pedig én tényleg ezeket szeretem, és ezek szólnak mindig a fülemben, ha egyedül sétálok a városban, ülök a buszon stb. Hát igen, a buszonülést nem tudnám elképzelni zene nélkül ^^ jövőhét keddtől megint minden reggel és délután buszozok, úgyhogy már "rendeltem" is anyukámtól egy fülhallgatót, mert az előzőt agyonhallgattam (és még előtte vagy 4-et :D).
Nálam így működik a zene. Fontos dolog, de engem szerencsére a barátaim is át tudnak lendíteni a holtponton, nem kell hozzá feltétlenül a zenei inspiráció. De volt már olyan is, hogy kellett... legyen annyi elég, hogy a koRn zenéjének sokat köszönhetek...