Habár nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után megint idekeveredek, de végülis örülök ennek. És szidom megint magam, hogy megint nem írtam ennyi ideig :D
Talán jobb is így, hogy ilyen időközönként írok bejegyzést. Saját magamnak sokkal izgalmasabb zanzásítva visszaolvasni az emlékeket. Érdekes, hogy mit gondoltam éppen azon a napon amikor írtam :) Nos úgy érzem, azóta változtam. Belsőre is, na meg azért külsőre is :D És öregebb lettem. Mostmár 18. életévemet betöltöttem, nagyon vártam már, hogy ez bekövetkezzen. Mondjuk nem sok minden változott, csak annyi, hogy mostmár legálisan is vásárolhatok alkoholt (bár ezt eddig is megtettem) és dohányárut (erre viszont nincs szükségem).
Megintcsak, mint mindig, sok minden történt velem. Az utóbbi iskolaévem volt talán a legeseménydúsabb. Változnak a dolgok - ahogy én azt már egyszer régen megmondtam baránőimnek, és ez most is így történt. Keve szakított, számomra azóta is érthetetlen, felfoghatatlan indokok miatt. Ezt nem is részletezném. Az esemény ha jól emlékszem október elején történt. De nem bánom, hogy így történt, sőt! :)
Ennek köszönhetem, hogy megismertem közelebbről (mostanra pedig jóval közelebbről :)) egy fantasztikus embert, a barátomat, akit itt most inkább Revannak fogok emlegetni, mert nem szereti, ha le van Vilizve :D November 29-e a dátum, tehát közel fél éve vagyunk együtt. Előtte pedig még jó másfél hónapig ismerkedtünk, de akkoriban már mindkettőnkben megszületett valami elhatározás féle a másik irányába :) Nagyon jó közös emlékeken vagyunk túl együtt, sok is lenne felsorolni, hiszen minden hétvége egy-egy újabb nagyon jó együtt töltött napot jelent :) Hát igen, sajnos egyelőre csak hétvégente találkozunk, akkor is általában csak egy nap, kivéve különleges alkalmakkor, amikor ittaludhat :) A legfontosabb mégis, hogy mindig számíthatok rá, és mellettem tud olyan lökött lenni, hogy egyszerűen nem tudok szomorú lenni mellette :)
Nos a másik nagy változás a középiskola befejezése. Még csak részben, hiszen leballagtam, már közel egy hónapja nem is járok iskolába, de az érettségik másik fele még ott van, a szóbelik. De már nincs sok hátra. Jövőhét pénteken emelt szintű közgazdaságtan szóbeli Debrecenben (hát igen. kemény dologra vállalkoztam :D), aztán jún. 18-20 valamelyik napján magyar-töri középszóbeli. Az már kutyafüle a közgázhoz képest :D
Az írásbelik féligmeddig sikeresen lezajlottak. A magyar nagyon jól sikerült, az esszérész még kétséges, mert a tanár pontozásán múlik, de az eddig elmúlt években is szerette az írásaimat Egriné, hátha most is így lesz :D Jún. 2-án kiderül. A matekot viszont elrontottam. Úgy gondoltam, hogy menni fog a középszint, mert emeltszinten tanultam, heti 5 órában, ráadásul egy kemény tanárnál, akinél épphogy megütöttem a 4es szintet évvégén. Dehát ugyebár emeltszint. A feladatsor élesben mégse passzolt nekem, annak ellenére, hogy itthoni gyakorlásnál egész jól mentek a dolgok. De hát a kettő teljesen különböző dolog. Így értem el 60%-ot, ami kifejezetten rossz teljesítmény tőlem, mert a matektanár anyámnak egy fogadóórán teljes meggyőződéssel állította, hogy nekem a 90% elérhető. Hát ez nem jött össze, de én rontottam el, ez van. Ilyenkor jó, hogy a mai felvételi rendszerben van ez a duplázós dolog.
Tehát magyar-matek így volt. Töri. Úgy állítottam be a töriérettségire, hogy szinte szántszádékkal nem készültem rá semmit. De tényleg semmit. Viszont a mai töriérettségiket így is meg lehet írni szerencsére, tehát nem is aggódtam emiatt, szerintem 80% körül lesz :D Itt is az esszé a kérdéses.. De bizakodom a jó pontozásban, végülis ez csak középszint :)
És mindezek után.. május 22-én, azaz pár napja folyt le a szakmai tárgyak érettségije, ami az én esetemben nagy bátorsággal az emelt szintű elméleti közgázt jelentette. A középszintű írásbelik után majdnem minden napom ráment az erre való készülésre, mert ekkor még úgy éreztem, nem tudok semmit, és hülye voltam, hogy ezt elvállaltam. Sokszor ki is buktam nagyon a készülés során, úgy kellett összeszedni szinte a földről (emiatt respect a barátomnak, nem is értem hogy bírta ezt elviselni). De ahogy teltek a napok, és egyre többet gyakoroltam, hirtelen nagy rutinra tettem szert, és könnyedén mentek bizonyos dolgok. Végül (habár ezt pár nappal előtte nem gondoltam volna) örömteli várakozással és egész kellemes önbizalommal ültem be egy ismeretlen gimnázium ismeretlen padjába. És a megoldókulcs alapján az én olvasatomban elég jól sikerült, 70% körül, csak javítsa így majd a tanár is :)
A legutóbbi nyári bejegyzésemben említettem a yoyozást. Hát igen. Azóta is foglalkoztat ez a téma, bár aktívan még nem yoyozom, ez csak a nyáron jöhet szóba, de nagyon sokat "köszönhetek" ennek a sportnak. Leginkább azt, hogy ezáltal ismertem meg Revant :) Aki nem is akármilyen játékos, a napokban lett szponzorált játékosa az egyik cégnek :) De hiába is írom ezt, aki nincs benne ebben, az nemigazán értheti úgysem :D A lényeg az, hogy én hihetetlenül büszke vagyok Rá, tudom hogy megdolgozott érte. Picit én is részese voltam a dolognak, a legutóbbi videót én vettem fel, de hát ez csak apróság :)
Szörnyen hosszúra nyúlt ez a bejegyzés. El is vett vagy negyedórát az életemből :D Ha nem tudnék gépírni, nem is tudom meddig tartott volna :D Sajnos vissza kell térnem a tanuláshoz, ma még csak 2 témakört néztem át (de azokat nagyon alaposan), és lassan vége a napnak. Majd ha megint véletlenül eszembe jut, hogy van blogom, visszatérek.
Már csak azért is, hogy felelevenítsem az emlékeim.
